Nagyszerű hír érkezett a lehető legjobb időzítéssel, mivel Gödöllőn elképesztő dinamikával fejlődik a MATE-GEAC női vízilabda szakosztálya. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság új, női elnökének érkezésével már láthatóak az első változások, amelyek lehetővé teszik, hogy a női sport minden tekintetben egyenlő legyen.

Több mint egy évszázadon át a vízilabda büszke olimpiai hagyomány volt – kizárólag a férfiak számára fenntartva. Az 1900-as párizsi olimpián való debütálása óta a sportág a kitartást, az erőt és a stratégiát demonstrálta. Mégis, 100 éven át a világ népességének fele a medence partján, a lelátóról nézhette csak a mérkőzéseket.

Csak a 2000-es sydneyi olimpiai játékokon jelent meg végre a női vízilabda. És még akkor is csak hat csapat versenyezhetett – ez egy jelképes lépés volt az egyenlőség felé egy olyan sportágban, amely mélyen a férfi dominanciában gyökerezik. Azon nők számára, akik ugyanolyan keményen edzettek, ugyanolyan sokat áldoztak, és ugyanolyan hevesen és szenvedélyesen szerették a játékot, ez egy frusztrálóan késői meghívás volt a sport legnagyobb színpadára.

A női vízilabda elismeréséért folytatott küzdelem hosszú és gyakran láthatatlan volt. Évtizedekig a női sportolók küzdöttek a finanszírozásért, a minőségi edzőkhöz való hozzáférésért, sőt még az alapvető versenyzési lehetőségekért is. Sok nemzeti program a női csapatokat mellékesnek tekintette – kevesebb utazást, kevesebb mérkőzést és alig vagy egyáltalán nem kínált szakmai lehetőségeket.

Mégis, ezekkel az akadályokkal szembesülve a női sport úttörői előre törtek. Szenvedélyből játszottak, akkor is, amikor nem ígértek nekik érmeket vagy dicsőséget. Utakat teremtettek ott, ahol nem voltak, inspirálva a fiatal lányok következő generációját, hogy higgyék el, nekik is a medencében – és a dobogón – a helyük.

Az USA női vízilabda-válogatottja a tehetség és a lehetőség találkozásának lehetséges modelljévé vált. Három egymást követő olimpiai aranyéremmel (London 2012, Rio 2016 és Tokió 2020) nemcsak uralták a sportot, hanem növelték annak globális ismertségét is. Sikereik révén a világ minden táján élő fiatal sportoló számára képet mutattak arról, hogy milyen lehet az igazi kiválóság a női vízilabdában.

A 2020-as tokiói olimpián a sport történelmi mérföldkőhöz érkezett, amikor Dél-Afrika olimpián debütált a női vízilabdában. Ami még ennél is fontosabb, Delaine Mentoor lett az első nő az olimpiák történetében, aki bármilyen vízilabda-csapat – férfi vagy női – vezetőedzője lett. Kinevezése lerombolta a sportág egyik legrégebbi korlátját, és egy új fejezetet szimbolizált a globális vízilabda-reprezentációban.

Most végre elérkezett az ideje egy régóta esedékes változásnak is. Ezen a héten a NOB bejelentette, hogy 12 női vízilabda-csapat vehet majd részt a 2028-as Los Angeles-i olimpiai játékokon, végre, a történelem során először elérve a férfi tornával egyenlő számú képviseletet.

Ez sokkal több puszta számoknál. Ez egy nyilatkozat: a női vízilabda teljes mértékben és a férfiakhoz egyenlően a világ legfontosabb színpadára tartozik. Egy évszázadnyi várakozás, küzdelem és az értékük bizonyítása után a vízilabda női szereplői már nem csak helyet kérnek – igényt tartanak rá. Az egyenlőség nem jött könnyen a női vízilabdában – de most itt van. És végre a világ figyeli. És nagy valószínűleg ehhez arra is szükség volt, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság következő elnöke egy kiváló és bátor hölgy legyen.

Ennek fényében és még nagyobb lendülettel építjük tovább a női vízilabdát Gödöllőn!

Forrás: Simon Daley AcademyWaterpolo